Az elektromos fűtés hallatán a legtöbben felszisszennek, hiszen a régi beidegződések alapján azt gondolják, hogy ez az egyik legdrágább fűtési mód. Ugyanakkor azt kevesen tudják, hogy milyen innováción mentek át az elektromos fűtőberendezések az utóbbi időben.

Elektromos fűtés régen és ma

Nem egészen egy évtizeddel ezelőtt az elektromos fűtés lehetősége két technológiában merült ki: az egyik a fűtőszálas „hősugárzós” megoldás volt, a másik pedig az elektromos árammal melegített olajradiátorok különféle változatai. Az első esetben egy elektromos árammal felhevített izzószál adta a hőt, a másik esetben pedig az elektromos áram egy tartályban (különféle méretű radiátor-testekben) elhelyezett olajat hevített fel, amely aztán leadta a hőjét.

A mai modern elektromos fűtési megoldások esetében két fontos különbséget jelölhetünk meg a hagyományos elektromos fűtési módokkal szemben. Az egyik, hogy a hagyományos módszereknél nem mindig fektettek hangsúlyt a meleg levegő keringetésére, eloszlatására a térben, a másik, hogy az igazán modern technológiáknál már nem használnak fűtőszálat a fűtőtestekben.

Modern elektromos fűtési módok

Az innovatív elektromos radiátorokban fűtőszál helyett olyan fűtőbetétek kerültek elhelyezésre, amelyek hőfoka nem haladja meg a 60 °C-ot. Ez egyrészt energiatakarékos, másrészt nem balesetveszélyes. Ha megfelelő intenzitással keveredik a hideg levegővel, tulajdonképpen nincsen szükség arra, hogy ennél jobban felmelegítsük a fűtésre használt levegőt. Az energiatakarékos modern rendszerekben a légkeverés nem ventilátorral, hanem gravitációs elven működik: a fűtőpanelen felmelegedő levegő felfelé áramlik, ezzel a radiátor alján található levegőztetőn át beszippantja a hűvösebb levegőt, amely felmelegedve újra felfelé száll.

A fűtőbetét hőszabályozása is igen fejlett. A hősugárzók esetébe jellemző folyamatos, teljes teljesítményen történő üzemeléssel, vagy az olajradiátorokban fellelhető „felező üzemmóddal” szemben ezek hőszabályozása folyamatos szenzoros visszajelzésen alapul, amelynek finomsága állítható.

Hatalmas előrelépést jelent az inverteres üzemmód terjedése, amely arra nyújt lehetőséget, hogy a teljes teljesítményen való bekapcsolás és nullás teljesítményen való kikapcsolt állapot mellett köztes teljesítmény-mértéken is üzemelhessen a berendezés. Az inverteres technológia mellett a maximális és minimális teljesítmény soha nem jellemző (elkerülve ezzel az indításhoz szükséges nagy energialöket szükségességét), nagy mennyiségű energia megtakarítását lehetővé téve.

Amikor nem az elektromosság fűt

Az infrafűtés különféle változatainak üzemeltetéséhez elektromos áramra van ugyan szükség, de a meleg levegőt nem az elektromosság által melegített fűtőelem adja, hanem a különleges berendezés belsejében keletkező infravörös hullámok. A fűtéstechnológia alapját eleve nem az adja – szemben a hagyományos fűtésmódokkal – hogy a ház vagy lakás belső terében található levegőt melegítik, hanem a nap sugaraihoz hasonlóan közvetlenül az élő testekre és az élettelen tárgyakra érvényesül a melegítő hatás.

Az infrafűtés esetén az áramfogyasztás csökkentésére két lehetőség is nyílik: az infrasugarak előállítása az innovatív technológia mellett kevés áramfogyasztással is nagy arányban valósulhat meg, míg a beltéri levegő melegítésére sincs olyan mértékben szükség mint a hagyományos fűtéseknél.

Az infrafűtés mellett a levegő melegedése másodlagos, a cél a ház szerkezetének, a berendezési tárgyaknak az átmelegítése és a bent élő emberek megfelelő hőérzetének biztosítása. Ez a belső levegő alacsonyabb hőmérséklete mellett is megvalósulhat, így további lehetőséget nyújtva az energiatakarékosságra. Mivel alapvetően nem a levegőt fűti a rendszer, a ház szerkezeti elemein (fal, ablakok) jelentkező hőleadás is sokkal kisebb mint a hagyományos, levegőfűtő technológiák esetében.